Fenyvesi Károly elsőéves debreceni egyetemista 1956-ban hagyta el szülőföldjét - ma két előkelő amerikai lap munkatársa, és egy marylandi farm tevékeny gazdája. Könyve egy Szabolcs megyei zsidó család háromszáz évéről szól. Fenyvesi megfogadta a századokról öröklődő családi tanácsot: mindent meg kell őrizni a múltból - az ifjabb generáció az apák, nagyapák tapasztalataiból, élményeiből él, s a halál leküzdésének legbiztosabb módja az emlékezés. A családi fényképeken tősgyökeres magyar gazdálkodókat látunk viszont. Mert ennek a hitében ősi identitását őrző zsidó családnak a történetében az a legkülönösebb, hogy az asszimiláció problémáját nem traumaként élik meg, hanem megoldandó feladatként - amelyet igen sikeresen teljesítenek. Fenyvesi ősei letelepednek Szabolcs megyében, földet vásárolnak, tökéletesen asszimilálják magukba a külsődleges dzsentrivonásokat - de ugyanakkor zsinagógát építenek, temetőt létesítenek. A két háború során azonban vége lesz egy zavartalan és növekvő világnak - cserepeire hullik, ami egykor kerek egész volt. Ám a zsidótörvények, a Holokauszt után sem rendül meg a megtizedelt család túlélőinek hite: az ősök ébren tartott tapasztalataival felfegyverkezve talpra lehet állni, s a történelem által szerteszét dobált család valami titokzatos módon mégis egységes marad. Fenyvesi anekdotázó stílusa finom, elegáns, visszafogott és igen szórakoztató. Nem véletlen, hogy a könyv megjelentetésére világszerte a legelőkelőbb kiadók vállalkoztak. Második kiadás.